Vonulási brief
Riasztási lap rögzítése
Kiolvasott adatok MI · ellenőrizd
Rádión tisztázandó
Összegzés
Fokozat és erő-eszköz
Tűzoltásvezető műveleti cseklista
Behatolási nyilvántartás
pl. „Bonyhád I/1 és 2, kétszázkilencven bar"
TMMT
Prediktív MI
MI-alapú veszélyelemzés
Kiegészítő infó
Várható veszélyek a leírás alapján
💧 Gyors vízszállítási helyzetértékelés
Számítások
Falomlás-veszély és biztonsági távolság
⚡ Gyors adatbevitel (kárhelyszíni)
Tűzterhelés számítás
Vízhozam-igény / vízszállítás
Tűzterjedés — táv és terület
Szükséges oltóvíz-intenzitás / sugárszám
Vízhozam — sugárcső fizikai számítása
Vízszállítás ingajárattal
Vízszállítás megszakítás nélkül — reléállomás-távolság
Hangalapú eseménynapló
Tisztelt Vezetés!
Örömmel láttuk, hogy az új vezetés az elsők között felfüggesztette a korábbi MEO-ellenőrzéseket – az állomány ezt egyértelmű üzenetként élte meg, és bízunk benne, hogy az irány tartós marad. Ehhez kapcsolódva két gondolatot osztanék meg a gyakorlatokról.
Az első a hangulat. Egy éles esetnek több jó megoldása is van, és beavatkozás sosem tökéletes – a gyakorlat értéke épp az, hogy biztonságos keretek között hibázhatunk és tanulhatunk. A korábbi ellenőrzési szemlélet azonban máig tovább él: az állomány egy része vizsgaként éli meg a gyakorlatot, azt érzi, hogy az összeállító által elképzelt megoldást kell eltalálnia, és a kiértékelés inkább a hibákra, mint a tanulságokra koncentrál. Ez nem egy-egy ellenőrzőn múlik – a beidegződött légkörhöz felülről jövő, kimondott irány kell. Emlékszem olyan gyakorlatokra, amelyeket kifejezetten vártunk, mert kipróbálhattunk dolgokat és közösen tanultunk belőle.
A második a szervezés. Előfordul, hogy szerek 45 perces, akár egy órás távolságból vonulnak egy gyakorlatra, ahol végül egy védősugarat szerelnek, a korábban érkezők pedig addig imitált beavatkozást végeznek. A ráfordított idő és a tapasztalat nincs arányban, és mivel gyakran a szomszédos tűzoltóság is részt vesz, a működési területen jelentősen csökken az elérhető erő.
Javaslataim, kérdéseim:
- Egységesen alkalmazható lenne-e a kiértékelésnél az after action review: először az állomány értékeli a saját beavatkozását, az ellenőrzők ezt egészítik ki, elfogadva a több jó megoldást? Nálunk is előfordul már, és ilyenkor érezhetően más a hangulat.
- Honnan látja az országos vezetés, hogy a kiértékelés tanulásközpontú vagy számonkérő? Megfontolható-e, hogy felsőbb szintű képviselő időnként kifejezetten a kiértékelés módját és hangnemét figyelje meg?
- Feltételezem, hogy a gyakorlatokat ellenőrző és kiértékelő kollégák ma is részesülnek vezetői, módszertani felkészítésben – például a kiértékelés levezetéséről, az építő visszajelzés technikájáról, a hibák tanulságként való feldolgozásáról, és arról, hogyan teremthető olyan légkör, ahol az állomány nyíltan beszél a saját döntéseiről. Ha ezek közül valamelyik még nem része a felkészítésnek, érdemes lehet kiegészíteni vele. A gyakorlatok utáni rövid, névtelen, kétirányú visszajelzés pedig jó mércéje lehetne annak is, hogy ez a felkészítés a helyszínen mennyire érvényesül – és mindannyiunk fejlődését segítené.
- Megoldható-e, hogy a távoli egységek, amelyek jelenlétét a gyakorlat célja nem kívánja meg, csak feltételezett erőként szerepeljenek, és az ütemezésnél figyeljenek arra, hogy egy térségből egyszerre ne vonjanak ki túl sok egységet?
Köszönöm, hogy lehetőséget adnak ezeknek a gondolatoknak a megosztására.
